Mivel mi mindig is inkább vacsorapartisak voltunk, mint bulizósak, szülinapunk alkalmából idén is vacsit adtunk néhány barátunknak. Ezt picit pontosítom: a január nálunk szülinap szempontból elég sűrű, több testvérem és csatolmányuk (nem beszélve néhány nagynéni és unokatestvérről) is januári, így most már évek óta tökéletesítjük, a kiscsaládi, nagycsaládi, privát ünnepségek menetét és ott vonunk össze ahol csak lehet, így is minden hétvégére jut valami program. Másik felem pedig februári, így már egy ideje a barátokkal összevont ünneplést tartunk, idén legidősebb húgom és párját is bevontuk.
A menü megtervezésénél én persze elkezdtem fantáziálni a kis zöldséges mártogatós, leveskés, salátás verziómról, mire mf megvilágosodott és közölte, hogy sóletet fogunk készíteni. Úgyhogy nekiálltam receptet keresni és ki is kötöttem Fűszeres Eszter verziójánál ami nagyon inspiráló volt a hozzá tartozó mesével együtt. Mf közben ismét megvilágosodott, és kinyilatkoztatta, miszerint ha már sólet, akkor flódni. Láttam magam előtt, hogy az elkövetkezendő napokat a konyhában fogom tölteni, de gondoltam egy recept keresést megér. Nem is kellett messzire mennem, Fűszeres Eszternek természetesen flódni receptje is van, és miután elolvastam és eldöntöttem, hogy na ezt azért ekkora pocakkal mégsem, a recept alatt egy link várt mely egyszerű flódniként volt aposztrofálva és akkor már tudtam, hogy szép az élet.
A sólet őszintén szólva iszonyú brutál lett mert becsületesen mindent betartottunk, úgy, ahogy a recept írta: eszméletlen mennyiségű húst vettünk, csupa olyat, amit sosem eszünk, libazsírt is beszereztünk, egész éjszaka sütöttük alacsony lángon, aztán még majdnem egész nap másnap magasabb hőfokon, és közben össze vissza pakolásztuk az adagokat mert természetesen akkora edényünk nem volt amekkorába ez a mennyiségű étel elfért volna. Kicsit úgy is éreztük, hogy mostmár tényleg felnőttek vagyunk, hiszen elkészítettük életünk első, igazi sóletjét. Azt már csak mellékesen említeném meg, hogy mivel húgomék vegetáriánusok, a sólet vega változatát már csak mint levezetés szintén összedobtuk. Hát, a húsos azért sokkal finomabb lett!
A flódniban az tetszett a legjobban, hogy fehérborral kellett az összes tölteléket megfőzni – amit rutinos sütős kismamaként előző napra időzítettem, így több fázisra bontva a munkálatokat és ezzel strapa- ámde nem mindent kibíró hátamat megkímélve – és még a tésztát is fehérborral kellett összegyúrni a megfelelő állagra víz helyett. A desszert egyébként nem lett kevésbe brutál, mint a főétel, azt hiszem megfelelően érzékelteti a szituációt, ha megemlítem, hogy a sütis tepsit alig bírtam megemelni..
És bónuszként kisbarátnémtól kaptam ezeket a hihetetlen édes bébi mignonokat. A kis ruhácskák természetesen kékek, hisz Prüntyi fiú létére mégsem vehet majd fel rózsaszín rucikat..





