March 2011 Archive

Elkezdett rohangászni. Még mindig fogni kell a kezét, de olyan biztonsággal és gyorsasággal szedi a lábát, hogy alig lehet tartani vele a tempót. És segit teregetni. Mindent felfedez, kipakol, megszerel, közben egyfolytában dumál.

Ja és egy haspók. Elkezdett pépeset is enni, úgyhogy reggelire zabkását eszünk gyümivel, mazsolával, ebédre mindenféle párolt zöldséget meg gyümit, sőt, ma Melinda barátnőmék hoztak húslevest csigatésztával, és két (baba)tányérral evett belőle.

Alvás téren is egyre kiegyensúlyozottabb, és ha ki is tudok jönni a szobából mig alszik, az egyenesen hawaii. És amikor felébred olyan jó újra viszontlátni és megpuszilgatni (:

Tegnap pedig apukája levágta a haját, erről mindjárt teszek is fel fotót (:

Ma vacsoránál Teo szokásához hiven csapkodta a poharát az asztalhoz. Picit lefáradtam a nap végére, mert izület-gyulladás miatt kissé nehezen mozgok de ezt ugye egy épp szárnyait (lábait) próbálgató 10 hónaposnak nem igazán lehet elmagyarázni..mindenesetre elfogyott a türelmem és egy kicsit erősebb hangon rászóltam és kikaptam a kezéből a poharat. Aztán arra lettem figyelmes, hogy az apukája vigasztalja, és amikor odanéztem azt láttam, hogy maga elé mered, miközben tördeli a kezét és lefelé csücsörit a szájával…azt hittem megzabálom..annyira hihetetlenül édes volt..természetesen össze-vissza puszilgattam miközben bocsánatot kértem tőle..

Ezen morfondirozom mostanában. Az elmúlt 1 éven. Hogy nemrég még óriási hasam volt, aztán megérkezett ez a kis gombócka és fenekestül felfordult az életem. Három hónap kellett hozzá, hogy összeszokjunk, aztán még három, hogy megismerjem őt annyira, hogy magabiztosnak érezzem magam a mi kis anyuka-kisfia párosában, és még három, hogy kialakuljon egy napi ritmusunk amiben már harmonikusan tudok létezni. Jó kis hullámvasút volt (:

10 hónapos. Hihetetlen egy kissrác. És olyan gyorsan változik, hogy mire leirnám, hogy valami igy vagy úgy van, már amúgy van. Egyik nap még egyfolytában rajtam lóg és semmit sem tudok csinálni mert egy percre sem lehet egyedül hagyni, másnap már azt veszem észre, hogy percek óta játszik bent a szobában amig én teszek-veszek a konyhában, és, hogy segit a teregetésben. Már mindenhova felkapaszkodik, és elindul felfedezőútra, mindent pakol, a kedvencei a fiókok és az (szekrény)ajtók.

Már megvannak a saját heppjei is, pl. amikor megkapaszkodik a kezembe, akkor nem csakúgy hűbelebalázs módjára bármelyik ujjamat fogja meg, hanem gondosan beigazitja a hüvelykujjamat és csak utána kapaszkodik bele.

Mai előadása: mialatt szopizott, én egy rozsos zsemlét majszolgattam. Teo egyszercsak lecsatlakozott, kivette a kezemből a zsemlét, és rávetette magát.