Teocskánk egy éves lett. Balázzsal hármasban töltöttük a nap nagy részét, voltunk babajógán, aztán játszótereztünk Veráékkal, fagyiztunk, majd egy itthoni szusszanás után mégegy kis játszótér Vikiékkel ahol apu is megjelent – Teo elemében volt, nagyon vállalkozókedvű volt egész nap (a játszótéren egyedül próbált felmászni a csúszdán), most már élvezi a járkálást, szivesen próbálgatja, hogy ide-oda sétál. Ha nézzük ilyenkor, akkor mindig mosolyog, nagyon kedves kisfiú (:
Az ajándékát tegnap este fejeztem be, a fiúk pedig kidekoráltak a konyhát mindenféle csillogó-villogóval, ennek nagyon örült reggel, nagy “o-o-o” felkiáltásokkal mutogatott. A kölestortájából még nem evett mert már nagyon fáradt volt, de a póréhagymás-cukkinis krémleves nagyon izlett neki (:
Szóval nagyfiú lett. Imádja a kutyákat, nagy mutogatást rendez a villamosokra és buszokra. Pár napja imád kimenni a gangra, és lépcsőzünk a hátsó lépcsőházban. Négy fogacskája jön most egyszerre. Mostanában, ha apu hazajön, felkéredzkedik, és odbújik hozzá. Balázs trenirozta most hétvégén, igy egyre többet járkál, most már nem csak akkor ha nagyon szeretne valamit de mi nem segitünk neki, hanem egyre inkább érzi, hogy ez mekkora szabadságot ad neki – nagyon édesen lépeget, látni rajta, ahogy ráérez az izére (:
A játszótéren a kedvenc elfoglaltsága, hogy a kaput nyitogatja, vigyorogva kinyitja, elsétál vele amig nyilik, aztát átmegy a másik oldalára és visszasétál vele. Ennél jobb dolog a világon nincs.
Emlékszem mikor még kézbebaba Teocskával nézegettem az anyukákat akiknek a gyerekük már lépegetett, ahogy kézenfogva mentek a tipegő babájukkal, meg a babakocsit toló babákat – sokszor eszembe jut mostanában, hogy most már énis ilyen anyuka lettem (:
