Leánykori nevén: Manhattan-rolád.
Van ugyanis nekem egy gyönyörű sütis könyvem, amiben olyan szép képek vannak, hogy mindent azonnal elszeretne készíteni az ember lánya ha hosszasan nézegeti.
Van egy kedvenc receptem eme kedvenc süti-témájú könyvemben, amit már sokszor, különböző változatokban elkészítettem, és Zizi barátnőm kedvenc sütije lett amit idén is elkészítettem a szülinapja alkalmából mert megérdemli és mert nagyon örül neki mindig (:
A hozzávalók
Tészta:
6 tojás
210 g cukor
120 g finom liszt
1/2 kávéskanál sütőpor
60 g kakaópor
Krém (fehércsokoládéból):
(én az első készítés után úgy döntöttem, hogy ebből egy adag nagyon kevés mert sok krémmel finom az ilyen, így az alábbiak dupla adagra vonatkoznak)
6 evőkanál tej
120 g fehér csoki
8 evőkanál kávélikőr (opcionális, illetve helyettesíthető ízlés szerint másféle alkohollal vagy aromákkal)
240 g porcukor
340 g puha vaj
Marcipán: opcionális, és nem tudom pontosan a menyiséget, én a nagyobb rudat szoktam venni, aminek olyan formája van, mint egy aranyrúdnak. És olyan színben amilyen kedvem épp van.
Az elkészítés
Én mindig a krémmel kezdem, mert ennek jól le kell hűlnie. Ehhez felforraljuk a tejet (nagyon kis mennyiség úgyhogy ez kb. 2 percet vesz igénybe, elég, ha csak gyöngyözni kezd a lábas szélén) belekeverjük a darabokra tört csokit és jól összekeverjük, hogy szép kis krém kerekedjen belőle (én ezt kézi habverővel szoktam). Belekeverjük a kávélikőrt, majd kb. 30 percre a hűtőbe tesszük hűlni, de közben időnként megkevergetjük a habverővel.
Közben előmelegítjük a sütőt 190 fokra és a tésztához szétválasztjuk a tojásokat. A fehérjét 70 gramm – fokozatosan hozzáadott – porcukorral kemény habbá verjük. Egy másik tálban a tojássárgájákat addig keverjük a maradék porcukorral, amíg kifehéredik és picit besűrüsödik. Belekverjük a lisztet, és 50 gramm kakaót. Jól összedolgozzuk – ezt mind elektromos habverővel szoktam, különböző fokozatokon – majd óvatosan, hogy ne törjön teljesen össze, hozzákeverjük a tojásfehérje habot. A masszát a rendelkezésre álló tepsi vagy sütőlemez méretétől függően 1 vagy 2 sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőlemezre simítjuk. (Az eredeti receptben két 22×23 cm-es sütőlemez van megadva de én ehhez túl lusta vagyok és szerencsére van elég nagy tepsim, úgyhogy én egyben szoktam kisütni, és még sosem volt ebből problémám amikor fel kellett gurigatni a tésztát a végén. Ha valaki azt gondolja, hogy könnyebb két kisebb piskótával dolgozni, akkor persze válassza a két részletben sütést.) Bárhogyan is, 8-10 percet kell mindössze sütni, ellenőrizni úgy tudjuk, hogy az ujjunkkal amolyan nőies finomkodással megnyomkodjuk, és ha rugalmasan kisimul, akkor kész.
Ekkor következik a trükkös rész, a piskótát tiszta, kakaóval megszórt (igen, ide tűnt a maradék 10 gramm kakaó) konyharuhára kell ráborítani. Ezt egy gyors és határozott modzdulattal javasolnám, aztán óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt, a konyharuhát az egyik végénél ráhajtjuk a piskótalapra, és ismét egy határozott mozdulattal szépen feltekerjük, mint egy gurigát készítve belőle. A lényeg, hogy a konyharuha mint egy töltelék fedje a piskótát. Ez az egész néhány perc alatt kell, hogy megtörténjen, rögtön ahogy megsült a tészta. Amig jó forró a tészta ugyanis, addig biztosan nem töredezik el. És ha így feltekerve hagyjuk kihűlni, akkor már hidegen sem.
Amíg a piskóta hűl, addig befejezzük a krémet. Egy tálban összekeverjük a porcukrot és a puha vajat (én mikroban szoktam megpuhítani, és akkor már, hogy minél kevesebbet kelljen mosogatni, egy nagyobb üvegtálban teszem ezt, utána hozzáadva a porcukrot). Habosra keverjük, ami elvileg legalább 10 perc robotgéppel, de én ennyit még sosem bírtam ki. Mindenesetre JÓL felhabosítjuk, majd fokozatosan hozzákeverjük a fehércsokis krémet.
Ha a piskóta lap már teljesen kihűlt, akkor kihengergetjük, és megkenjük a krém kb. felével, lehet picit több. És itt jön a marcipános rész, amelyet csak én találtam ki, mert nekem sosem elég a finomságokból, és egyszer mikor készítettem a tekercset épp volt itthon és én úgy döntöttem, hogy jóból nem árt meg a sok. A marcipánt porcukorral szép vékonyra nyújtom (a porcukor itt ugyanazt a célt szolgálja, mint a tésztanyújtásnál a liszt) és ráhelyezem a csokis rétegre. Óvatosan felhengergetem, hogy ne jöjjön ki belőle az összes töltelék. Ekkor szoktam egy szép hosszúkás tálra tenni a tekercset, amin majd tálalom is. Aztán megkenem a maradák krémmel, itt már lehet művészkedni, hogy simára, vagy borzasra, hogy még megszórjuk kókuszreszelékkel, manduladarabkákkal, vagy épp ráreszelünk fehér és/vagy barna csokit. Ez nálam mindig spontán dől el és imádom ezt az egész díszítgetésdit. Másik felem szerint ilyenkor boldogág ül ki az arcomra (:
És a legjobb az egészben, hogy a süti inverze – kakaó nélküli tészta, barna csokival – is ugyanolyan finom!
Eredeti recept: Mary Berry – Torták, sütemények, csemegék
