Ujabb szülinapot is ünnepeltünk: Balázs 8 éves lett. Nagy terveim voltak a tortát illetően, már tavaly kinéztem egy magazinból egy autópálya formájú marcipános szupersüteményt, de mivel épp a költözés kellős közepén voltunk és lassan bár de tudatosult bennem, hogy már egyáltalán nem alkalmas a hasméretem a korábbi tempómat támogatni, így lejebb raktam a mércét és módosítottam a terven. Azért cserébe két féle “torta” volt, egy egyszerűbb a szülinapon ami hétközbenre esett, és egy tortásabb a hétvégén amikor a nagycsaládi ünnepséget is megrendeztük.

Az egyszerű verzió: karobos kókuszgolyó torony. Erről nincs illusztrációm, de annyira jól sikeredett, hogy mindenképp csak javasolni tudom fogyasztásra.

Hat idaig jutottam (uj gep, uj billentyuzet, magyar karaktereket meg nem sikerult beuzemelnem..)

Ugyanis, ahogy a kovetkezo postban olvashato is..

A menü megtervezésénél én persze elkezdtem fantáziálni a kis zöldséges mártogatós, leveskés, salátás verziómról, mire mf megvilágosodott és közölte, hogy sóletet fogunk készíteni. Úgyhogy nekiálltam receptet keresni és ki is kötöttem Fűszeres Eszter verziójánál ami nagyon inspiráló volt a hozzá tartozó mesével együtt. Mf közben ismét megvilágosodott, és kinyilatkoztatta, miszerint ha már sólet, akkor flódni. Láttam magam előtt, hogy az elkövetkezendő napokat a konyhában fogom tölteni, de gondoltam egy recept keresést megér. Nem is kellett messzire mennem, Fűszeres Eszternek természetesen flódni receptje is van, és miután elolvastam és eldöntöttem, hogy na ezt azért ekkora pocakkal mégsem, a recept alatt egy link várt mely egyszerű flódniként volt aposztrofálva és akkor már tudtam, hogy szép az élet.

A sólet őszintén szólva iszonyú brutál lett mert becsületesen mindent betartottunk, úgy, ahogy a recept írta: eszméletlen mennyiségű húst vettünk, csupa olyat, amit sosem eszünk, libazsírt is beszereztünk, egész éjszaka sütöttük alacsony lángon, aztán még majdnem egész nap másnap magasabb hőfokon, és közben össze vissza pakolásztuk az adagokat mert természetesen akkora edényünk nem volt amekkorába ez a mennyiségű étel elfért volna. Kicsit úgy is éreztük, hogy mostmár tényleg felnőttek vagyunk, hiszen elkészítettük életünk első, igazi sóletjét. Azt már csak mellékesen említeném meg, hogy mivel húgomék vegetáriánusok, a sólet vega változatát már csak mint levezetés szintén összedobtuk. Hát, a húsos azért sokkal finomabb lett!

A flódniban az tetszett a legjobban, hogy fehérborral kellett az összes tölteléket megfőzni – amit rutinos sütős kismamaként előző napra időzítettem, így több fázisra bontva a munkálatokat és ezzel strapa- ámde nem mindent kibíró hátamat megkímélve – és még a tésztát is fehérborral kellett összegyúrni a megfelelő állagra víz helyett. A desszert egyébként nem lett kevésbe brutál, mint a főétel, azt hiszem megfelelően érzékelteti a szituációt, ha megemlítem, hogy a sütis tepsit alig bírtam megemelni..

És bónuszként kisbarátnémtól kaptam ezeket a hihetetlen édes bébi mignonokat. A kis ruhácskák természetesen kékek, hisz Prüntyi fiú létére mégsem vehet majd fel rózsaszín rucikat..

Van ugyanis nekem egy gyönyörű sütis könyvem, amiben olyan szép képek vannak, hogy mindent azonnal elszeretne készíteni az ember lánya ha hosszasan nézegeti.

Van egy kedvenc receptem eme kedvenc süti-témájú könyvemben, amit már sokszor, különböző változatokban elkészítettem, és Zizi barátnőm kedvenc sütije lett amit idén is elkészítettem a szülinapja alkalmából mert megérdemli és mert nagyon örül neki mindig (:

A hozzávalók

Tészta:
6 tojás
210 g cukor
120 g finom liszt
1/2 kávéskanál sütőpor
60 g kakaópor

Krém (fehércsokoládéból):
(én az első készítés után úgy döntöttem, hogy ebből egy adag nagyon kevés mert sok krémmel finom az ilyen, így az alábbiak dupla adagra vonatkoznak)
6 evőkanál tej
120 g fehér csoki
8 evőkanál kávélikőr (opcionális, illetve helyettesíthető ízlés szerint másféle alkohollal vagy aromákkal)
240 g porcukor
340 g puha vaj

Marcipán: opcionális, és nem tudom pontosan a menyiséget, én a nagyobb rudat szoktam venni, aminek olyan formája van, mint egy aranyrúdnak. És olyan színben amilyen kedvem épp van.

Az elkészítés

Én mindig a krémmel kezdem, mert ennek jól le kell hűlnie. Ehhez felforraljuk a tejet (nagyon kis mennyiség úgyhogy ez kb. 2 percet vesz igénybe, elég, ha csak gyöngyözni kezd a lábas szélén) belekeverjük a darabokra tört csokit és jól összekeverjük, hogy szép kis krém kerekedjen belőle (én ezt kézi habverővel szoktam). Belekeverjük a kávélikőrt, majd kb. 30 percre a hűtőbe tesszük hűlni, de közben időnként megkevergetjük a habverővel.

Közben előmelegítjük a sütőt 190 fokra és a tésztához szétválasztjuk a tojásokat. A fehérjét 70 gramm – fokozatosan hozzáadott – porcukorral kemény habbá verjük. Egy másik tálban a tojássárgájákat addig keverjük a maradék porcukorral, amíg kifehéredik és picit besűrüsödik. Belekverjük a lisztet, és 50 gramm kakaót. Jól összedolgozzuk – ezt mind elektromos habverővel szoktam, különböző fokozatokon – majd óvatosan, hogy ne törjön teljesen össze, hozzákeverjük a tojásfehérje habot. A masszát a rendelkezésre álló  tepsi vagy sütőlemez méretétől függően 1 vagy 2 sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőlemezre simítjuk. (Az eredeti receptben két 22×23 cm-es sütőlemez van megadva de én ehhez túl lusta vagyok és szerencsére van elég nagy tepsim, úgyhogy én egyben szoktam kisütni, és még sosem volt ebből problémám amikor fel kellett gurigatni a tésztát a végén. Ha valaki azt gondolja, hogy könnyebb két kisebb piskótával dolgozni, akkor persze válassza a két részletben sütést.) Bárhogyan is, 8-10 percet kell mindössze sütni, ellenőrizni úgy tudjuk, hogy az ujjunkkal amolyan nőies finomkodással megnyomkodjuk, és ha rugalmasan kisimul, akkor kész.

Ekkor következik a trükkös rész, a piskótát tiszta, kakaóval megszórt (igen, ide tűnt a maradék 10 gramm kakaó) konyharuhára kell ráborítani. Ezt egy gyors és határozott modzdulattal javasolnám, aztán óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt, a konyharuhát az egyik végénél ráhajtjuk a piskótalapra, és ismét egy határozott mozdulattal szépen feltekerjük, mint egy gurigát készítve belőle. A lényeg, hogy a konyharuha mint egy töltelék fedje a piskótát. Ez az egész néhány perc alatt kell, hogy megtörténjen, rögtön ahogy megsült a tészta. Amig jó forró a tészta ugyanis, addig biztosan nem töredezik el. És ha így feltekerve hagyjuk kihűlni, akkor már hidegen sem.

Amíg a piskóta hűl, addig befejezzük a krémet. Egy tálban összekeverjük a porcukrot és a puha vajat (én mikroban szoktam megpuhítani, és akkor már, hogy minél kevesebbet kelljen mosogatni, egy nagyobb üvegtálban teszem ezt, utána hozzáadva a porcukrot).  Habosra keverjük, ami elvileg legalább 10 perc robotgéppel, de én ennyit még sosem bírtam ki. Mindenesetre JÓL felhabosítjuk, majd fokozatosan hozzákeverjük a fehércsokis krémet.

Ha a piskóta lap már teljesen kihűlt, akkor kihengergetjük, és megkenjük a krém kb. felével, lehet picit több. És itt jön a marcipános rész, amelyet csak én találtam ki, mert nekem sosem elég a finomságokból, és egyszer mikor készítettem a tekercset épp volt itthon és én úgy döntöttem, hogy jóból nem árt meg a sok. A marcipánt porcukorral szép vékonyra nyújtom (a porcukor itt ugyanazt a célt szolgálja, mint a tésztanyújtásnál a liszt) és ráhelyezem a csokis rétegre. Óvatosan felhengergetem, hogy ne jöjjön ki belőle az összes töltelék. Ekkor szoktam egy szép hosszúkás tálra tenni a tekercset, amin majd tálalom is. Aztán megkenem a maradák krémmel, itt már lehet művészkedni, hogy simára, vagy borzasra, hogy még megszórjuk kókuszreszelékkel, manduladarabkákkal, vagy épp ráreszelünk fehér és/vagy barna csokit. Ez nálam mindig spontán dől el és imádom ezt az egész díszítgetésdit. Másik felem szerint ilyenkor boldogág ül ki az arcomra (:

És a legjobb az egészben, hogy a süti inverze – kakaó nélküli tészta, barna csokival – is ugyanolyan finom!

Eredeti recept: Mary Berry – Torták, sütemények, csemegék

Aztán pár vasárnappal ezelőtt egy békés téli délutánon éreztem, hogy eljött az idő. Gyorsan átgondoltam, hogy minden kellék meg van-e hozzá, de szerencsére elég egyszerű alapanyagokat kíván eme recept (najó, mint időközben kiderült csillagánizsom mégsem maradt karárcsonyról így egy kis szegfűszeg és fahéj került bele), így egyszerűen nekiálltam, és elkészítettem. Alig vártam, hogy beleharaphassak (:

A krém először nem akart megkeményedni de én nem bírtam kivárni, így kicsit malackodtam a piskótatekercs összeállítása közben. Aztán picit feltekertem a hűtőben a hűtést (foggalmam sincs hogy mondják ezt igazából) és mikor kivettem tökéletes állaga lett.

Bár csak hármasban voltunk, a fele elfogyott még aznap este csak úgy vacsi utáni desszertként.

Közös sütéseink a következőképpen néznek ki: mindketten kötényt öltünk magunkra, Balázs kihoz egy széket a konyhába, hogy kényelmesen felérje a pultot, elé teszek egy tálat, és elkezdi mondani, hogy mit kér, és abból mennyit tesz bele a sütibe (közben kvázi diktálja a receptet). Időnként megkérdem nem kér-e ezt vagy azt, nem gondolja-e, hogy esetleg picit több cukrot tehetnénk bele mivel barnacukrot használunk fehér helyett, stb.,  ilyenkor mindig meggondolja a felvetésem, és úgy hozza meg a döntést – én egyértelműen és kizárólag a kukta szerepében tündöklöm. Amikor elkészült a tészta, csak ekkor kerül az én kezembe, én belesimítom a tepsibe, beleteszem a sütőbe, és beállítom a kért hőfokot. Balázs állítja be a sütési időt, és minden csipogás után megszurkálja a sütit egy fogpiszkálóval, míg kész nem lesz.

Legutóbbi műve (természetesen a fotót is a főszakács készítette):

És a recept, ahogy a főszakács diktálta:

10 teáskanál étkakaó
5 evőkanál liszt
10 teáskanál barnacukor

Amint összekeverted a lisztet a cukorral, öntsd össze a kakaóval. Amint összekeverted, rakd félre, majd egy mozsárban őrölj zabpelyhet: egy felnőttmaréknyit (ezen a ponton elém tolta a mozsarat, hiszen a jelenlévők között nekem volt felnőtt méretű kezem – én persze földhozragadt felnőttként először nem értettem, miért nem rak bele két gyerekmaréknyit, de a nézéséből láttam, hogy teljesen rossz track-en vagyok és gyorsan engedelmeskedtem). Önts hozzá 200 ml vizet. Adj hozzá pár csepp mandula, citrom és narancs aromát. Kevered össze. Majd térjünk vissza a száraz összetevőkhöz. Fogj egy egész banánt, törd össze villával (ezt most kivételesen én csináltam mivel ez idő alatt ő bemajszolt egy másik egész banánt) és keverd a száraz összetevőkhöz. Egy egész zacskó vaníliáscukorral szórd meg. Keverd össze, majd öntsd össze a kettőt. Jól keverjük össze.

Házi eperlekvárral kínáltuk, nem sok maradt belőle.

Idén én vállaltam a desszertfelhozatalt, miszerint:

Egyrészt, a néhány posttal ezelőtt beharangozott moszkauer:

Kihívás volt a valószínűleg túl hígra sikeredett állaga miatt, de megküzdöttünk vele – ezt másik felem anyukájával készítettük – és az íze valami eszméletlen finom volt, mondhatnám úgyis, tökéletes.

Másodszor, készült a szokásos linzertésztából karácsonyi kiadás, melynek formáját mézeskalács-szaggatóval alakítottam, és miután csokival megkentem, meghintettem arany és ezüst színű golyócskákkal:

Ennek a sütinek csináltam meg a vegán változatát cukkencs unokaöcsém, Mihi kedvéért:

Harmadsorban, idén házi szaloncukor készítésébe is belevágtam, egy barátnős bonbon készítős este keretében. Az alábbi csokis fonomságok készültek turbó művészkedésünk keretében:

Marcipános szaloncukor, mely formájában még úgyérzem van hova fejlődnőm, ellenben így elsőre is nagyon finomra sikeredett, kisfiunk Balázs – aki nem szereti a csokit… – befalt belőle naponta egy pár darabot. Annak érdekében, hogy maradjon a fán dekoráció, meg kellett tanítanom neki a csak a cukrot esszük ki, a csomagolopapírját szépen visszahajtogatjuk trükköt.

Gyömbéres trüffel, ez, mivel a DM-ek idén karácsony környékén kivoltak fosztva sima biocsokiilag, így narancs ízesítésű csokoládéból készült, és, hát mit mondjak, nem vált hátrányára.

Mascarponés bonbon, amelyről útközben derült ki, hogy nemám csak összegyúrjuk, hanem van neki tölteléke és külső rétege, és itt majdnem vissza is rettentem, de végül nem volt olyan bonyolult, ellenben olyan gyönyörű lett és egészen elképesztően finom.

Íme a végeredmény:

És végül, de nem utolsósorban, mivel véleményem szerint beigli nélkül nincs karácsony, így természetesen ez is készült, ezúttal két felvonásban. Az első adag m.f. anyukájával, ahogyan tavaly is. Azonban, habár 8 rudat gyártottunk, hogy mindenkinek jusson, hazatértem után nagyon hamar realizáltam, hogy sáskahad méretű családomnak a rájuk jutó mennyiség még kóstolóként sem süthető el. Usgyi hát, másnap nekiálltam mégegy adagot legyártani. Najó, azért nem ment ez ilyen simán, Prüntyivel a hasamban és sok-sok tevékeny nappal a hátam mögött nemigen tudtam elképzelni, hogy én nekiállok tésztát dagasztani – ez igenis kemény munka valljuk be, ha amolyan igazából csinálja az ember. Viszont beugrott, hogy valahol olvastam, hogy kenyérsütővel is ér a dagasztás részét elvégezni, és annak teljes tudatában, hogy ez nem ugyanaz, egyértelműen éreztem, hogy idén ez az én utam. Ígyhát elkészültek ők, első, egyedül készített beiglieim:

És ennek köszönhetően, idén m.f. elégedetten nyugtázta, hogy végre, annyi év után, újra beiglimérgezésünk lett (:

Nálunk nem csak a gyermekeknek jön a télapó, hanem a gyermekeknek számító felnőttekkel is bőkezű, sőt, a felnőtt felnőtteknek is azért hoz valamicskét.

Idén arra gondoltam, hogy másik felemnek valami házisütésű nyalánkságot is csempészek az édességek közé. Mostanában úgyis hanyagolva érezte magát mert névre szólóan nem készültek neki sütik és mert így személyesebbnek is érzem. Mivel imádja a puszedlit ezért úgy döntöttem, hogy ezt is kipróbálom.

Hosszas keresgélés után – így egyre nagyobbodó hassal, munka mellett későn hazaérősen nem éreztem magam késznek arra, hogy egy bonyolultabb receptnek nekiálljak valamelyik éjszaka – találtam egy nagyon egyszerű és ezért rendkívül szimpatikus receptet, melynél még azis meg volt említve, hogy csokiimádóknak lehet a mázba kakaóport keverni, így úgy éreztem a tökéletes receptre leltem.

Ezúton is hálával gondolok Sütis Nénére eme csodálatos recept kapcsán: http://sutisnene.blogspot.com/2007/12/des-puha-puszik-ki-ne-szeretn-d.html

És egy felfedezés, melyet így 34 évesen egy kismama újság jóvoltából tettem: egy tortarecephez kapcsolódóan azt ajánlották, hogy készsítsük el több lépésben: egyik nap a mázát, másik nap a töltelékét, stb. Micsoda ötlet! Úgyhogy puszedlivel így is tettem: első éjszaka összegyúrtam a tésztát, mádosik éjszaka megformáztam és kisütöttem a puszedliket, harmadik nap pedig – ekkor otthonról dolgoztam így szokatlan módon napközben sikerült ezt a fázist kiviteleznem – bekevertem a mázat és megmártóztattam a kis édes pogácsáimat benne.

A visszajelzések alapján örömet okoztam vele (:

Karácsonyi pralinék és bonbonok
http://gourmandula.blogspot.com/search/label/édes?updated-max=2008-04-27T18%3A21%3A00%2B02%3A00&max-results=20

Házi marcipános szaloncukor
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/2008/11/hzi-szaloncukor-marcipnbl-szigoran.html

Diós stangli
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/2007/12/dis-stangli.html

Gyömbéres trüffel
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/2007/06/vkf-fszer-gymbres-trffel.html

Borsos kenyér
http://fozzunkolaszul.blogspot.com/2007/04/borsos-kenyr-panpepato.html

Narancsgrillázs lepény (moszkauer)
http://lilahangya.blogspot.com/2009/03/moszkauer-hogy-segits.html

Mandulás fenyőfa kekszek
http://izbolygo.extra.hu/?p=608

Karácsonyi cantuccini
http://izbolygo.extra.hu/?p=560

“Zserbógombócok”
http://izbolygo.extra.hu/?p=166

És a család legfiatalabb tagjának Mihinek, egy kis vegán aprósüti:
http://veganoskaracsony.blogspot.com/2009/12/adventi-aprosuti.html

Rettentő egyszerű elkészíteni, és garantáltan nagyon finomra sikerül.

És a recept:

A sütihez:
125 g (1/2 csésze) vaj
250 g (1 csésze) cukor
2 tojás
1 teáskanál vaníliáscukor
85 g (1/3 csésze) cukrozatlan kakaó (ez egy fontos eleme a sütinek, minél sötétebb a kakaó annál finomabb lesz a végeredmény)
125 g (1/2 csésze) liszt
1/4 teáskanál só
1/4 teáskanál sütőpor

A mázhoz:
3 evőkanál olvasztott vaj
1 evőkanál cukrozatlan kakaó
1 evőkanál méz
1 teáskanál vaníliáscukor
250 g (1 csésze) porcukor

És az elkészítés:

A sütőt 190 fokra előmelegítjuk, és kivajazunk egy kisebb tepsit. A süti összes alapanyagát összekeverjük, beleöntjük a tepsibe, és 25-30 percig sütjük a sütit. Fontos, hogy ne süssük tovább, mert kiszárad és nem lesz olyan finom puha omlós. Amikor kivesszük még – főleg  a közepe – lehet picit folyós de ez ha picit kihűl pont ideális állagú lesz.
Közben, összekeverjük a máz összes hozzávalóját, és amikor a süti langyosra hűlt, elkenjük a tetején. És készen vagyunk. Mmmmm…