A recept régi kedvencemtől, Dolce Vitatól való, én vegyes erdei gyümölccsel készitettem, és kevesebb, ámde nádcukrot használtam. Üditően finom (:

imád kidobni dolgokat a kukába. “kuka”
most már ha tisztába teszem, rámutat a piszkos pelenkára, és azt mondja “hoppá”, vagyis, hogy ki kell dobni a kukába. és ha megkérem, meg is teszi. a strandon, ha kidob valamit, elégedett “hoppá”-val nyugtázza.

hol van?: “hova?”

tökéletesen tudja, hogy mi az amit nem szabad csinálni, miközben megteszi, mondogatja, hogy “nem, nem”

balatoni fejlesztés a háp-háp: “ám-ám”

és vannak szavak amiket egyszer-egyszer utánunk mond, tegnap például miközben öltöztettem és mondtam neki, hogy most a cipőt is felvesszük, rámutotatott a cipőre és azt mondta “cipő”

imádnivaló egy srác egyébként, Balázzsal reggelenként hemperegnek az ágyban, néha az apjára is rámászik és birkózik. Balázshoz néha odamegy és megöleli. ha a földön ülök, sokszor odajön, és hátulról átöleli a nyakam (:

ma reggel tyúkokat etetett, bedobta a kenyérhéjat nekik és azt mondta, hogy “hamm”

Az ajándékát tegnap este fejeztem be, a fiúk pedig kidekoráltak a konyhát mindenféle csillogó-villogóval, ennek nagyon örült reggel, nagy “o-o-o” felkiáltásokkal mutogatott. A kölestortájából még nem evett mert már nagyon fáradt volt, de a póréhagymás-cukkinis krémleves nagyon izlett neki (:

Szóval nagyfiú lett. Imádja a kutyákat, nagy mutogatást rendez a villamosokra és buszokra. Pár napja imád kimenni a gangra, és lépcsőzünk a hátsó lépcsőházban. Négy fogacskája jön most egyszerre. Mostanában, ha apu hazajön, felkéredzkedik, és odbújik hozzá. Balázs trenirozta most hétvégén, igy egyre többet járkál, most már nem csak akkor ha nagyon szeretne valamit de mi nem segitünk neki, hanem egyre inkább érzi, hogy ez mekkora szabadságot ad neki – nagyon édesen lépeget, látni rajta, ahogy ráérez az izére (:

A játszótéren a kedvenc elfoglaltsága, hogy a kaput nyitogatja, vigyorogva kinyitja, elsétál vele amig nyilik, aztát átmegy a másik oldalára és visszasétál vele. Ennél jobb dolog a világon nincs.

Emlékszem mikor még kézbebaba Teocskával nézegettem az anyukákat akiknek a gyerekük már lépegetett, ahogy kézenfogva mentek a tipegő babájukkal, meg a babakocsit toló babákat – sokszor eszembe jut mostanában, hogy most már énis ilyen anyuka lettem (:

Ma egész nap kint voltunk, játszótereztünk jóga után, majd a Balázzsal is. Teo annyira örül mindennek amit Balázs csinál, bűvölik egymást, Teo hatalmasakat kacarászik rajta.

A vendégségben nagyon jól érezte magát, volt egy vendégkutyus akinek nagyon örült, néztünk tyúkokat, kakast, egy tologatós játékra támaszkodva rohangászott a kertben, hintázott, sőt, a vendéglátónk apukájával simán elment játszani ami nála nagy szó, nagyon lelazult (:

Hétvégén apuéknál pedig megtette élete első lépéseit, apukámnál volt a cipője amit imád rágcsálni, és nem érte el a kezével a székbe kapaszkodva, igy gondolt egyet, elengedte, és szépen odalépegetett apuhoz. Utána persze én hiába hivogattam, nyafogva követelte, hogy nyújtsam közelebb a kezem, de másnap mikor épp nem tudtam rá figyelni mert próbáltam öltözködni, egyszercsak megelégelte, hogy nem megyek vele arrébb, elengedte a kezem, és odalépegetett az asztalhoz (a telefonomért nyilván). Szóval, ha akar, akkor tud járni (:

Ma pedig kiderült, hogy örökölte a rendmániámat, az én kezemet fogva a felmosoronggyal járt fel s alá a konyhában, majd apukájával tett meg kb. 50 kört seprűvel a kezében.

Most értünk el oda, hogy mindent szeretne enni amit mi. Mindenképp, különben szörnyű sorsú gyereknek érzi magát és nagyon tud szenvedni. Megkóstolta a tejfölt, a zsemlét (gőzgombócot ettünk, és ez volt a gyerekbarát változat), evett már házilekváros croissant-t. Tegnap a tesója csinált neki vegán brownie-t karobporral, majszolja lelkesen.

Néha, ha elfelejtkezik magáról tesz 1-1 lépést egyedül, de amúgy egy óvatos duhaj, ha egyedül közlekedik a bútorok, falak mentén, mindig gondosan végigtapogatja a következő kapaszkodási pontot, biztos, ami biztos. És most jött rá, hogy mászni is lehet, bár még többnyire kúszik, de pl. a küszöbnél mindig négykézlábra áll. Viszont ma először nem kúszva jött utánam a wc-re, hanem felállt és végigkapaszkodott a fal mentén, majd kinyitotta az ajtót és bevigyorgott (: hát eléggé egy cukimanó.

Ja és egy haspók. Elkezdett pépeset is enni, úgyhogy reggelire zabkását eszünk gyümivel, mazsolával, ebédre mindenféle párolt zöldséget meg gyümit, sőt, ma Melinda barátnőmék hoztak húslevest csigatésztával, és két (baba)tányérral evett belőle.

Alvás téren is egyre kiegyensúlyozottabb, és ha ki is tudok jönni a szobából mig alszik, az egyenesen hawaii. És amikor felébred olyan jó újra viszontlátni és megpuszilgatni (:

Tegnap pedig apukája levágta a haját, erről mindjárt teszek is fel fotót (: