Cookiemonster

Leánykori nevén: Manhattan-rolád.

Van ugyanis nekem egy gyönyörű sütis könyvem, amiben olyan szép képek vannak, hogy mindent azonnal elszeretne készíteni az ember lánya ha hosszasan nézegeti.

Van egy kedvenc receptem eme kedvenc süti-témájú könyvemben, amit már sokszor, különböző változatokban elkészítettem, és Zizi barátnőm kedvenc sütije lett amit idén is elkészítettem a szülinapja alkalmából mert megérdemli és mert nagyon örül neki mindig (:

A hozzávalók

Tészta:
6 tojás
210 g cukor
120 g finom liszt
1/2 kávéskanál sütőpor
60 g kakaópor

Krém (fehércsokoládéból):
(én az első készítés után úgy döntöttem, hogy ebből egy adag nagyon kevés mert sok krémmel finom az ilyen, így az alábbiak dupla adagra vonatkoznak)
6 evőkanál tej
120 g fehér csoki
8 evőkanál kávélikőr (opcionális, illetve helyettesíthető ízlés szerint másféle alkohollal vagy aromákkal)
240 g porcukor
340 g puha vaj

Marcipán: opcionális, és nem tudom pontosan a menyiséget, én a nagyobb rudat szoktam venni, aminek olyan formája van, mint egy aranyrúdnak. És olyan színben amilyen kedvem épp van.

Az elkészítés

Én mindig a krémmel kezdem, mert ennek jól le kell hűlnie. Ehhez felforraljuk a tejet (nagyon kis mennyiség úgyhogy ez kb. 2 percet vesz igénybe, elég, ha csak gyöngyözni kezd a lábas szélén) belekeverjük a darabokra tört csokit és jól összekeverjük, hogy szép kis krém kerekedjen belőle (én ezt kézi habverővel szoktam). Belekeverjük a kávélikőrt, majd kb. 30 percre a hűtőbe tesszük hűlni, de közben időnként megkevergetjük a habverővel.

Közben előmelegítjük a sütőt 190 fokra és a tésztához szétválasztjuk a tojásokat. A fehérjét 70 gramm – fokozatosan hozzáadott – porcukorral kemény habbá verjük. Egy másik tálban a tojássárgájákat addig keverjük a maradék porcukorral, amíg kifehéredik és picit besűrüsödik. Belekverjük a lisztet, és 50 gramm kakaót. Jól összedolgozzuk – ezt mind elektromos habverővel szoktam, különböző fokozatokon – majd óvatosan, hogy ne törjön teljesen össze, hozzákeverjük a tojásfehérje habot. A masszát a rendelkezésre álló  tepsi vagy sütőlemez méretétől függően 1 vagy 2 sütőpapírral bélelt tepsibe/sütőlemezre simítjuk. (Az eredeti receptben két 22×23 cm-es sütőlemez van megadva de én ehhez túl lusta vagyok és szerencsére van elég nagy tepsim, úgyhogy én egyben szoktam kisütni, és még sosem volt ebből problémám amikor fel kellett gurigatni a tésztát a végén. Ha valaki azt gondolja, hogy könnyebb két kisebb piskótával dolgozni, akkor persze válassza a két részletben sütést.) Bárhogyan is, 8-10 percet kell mindössze sütni, ellenőrizni úgy tudjuk, hogy az ujjunkkal amolyan nőies finomkodással megnyomkodjuk, és ha rugalmasan kisimul, akkor kész.

Ekkor következik a trükkös rész, a piskótát tiszta, kakaóval megszórt (igen, ide tűnt a maradék 10 gramm kakaó) konyharuhára kell ráborítani. Ezt egy gyors és határozott modzdulattal javasolnám, aztán óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt, a konyharuhát az egyik végénél ráhajtjuk a piskótalapra, és ismét egy határozott mozdulattal szépen feltekerjük, mint egy gurigát készítve belőle. A lényeg, hogy a konyharuha mint egy töltelék fedje a piskótát. Ez az egész néhány perc alatt kell, hogy megtörténjen, rögtön ahogy megsült a tészta. Amig jó forró a tészta ugyanis, addig biztosan nem töredezik el. És ha így feltekerve hagyjuk kihűlni, akkor már hidegen sem.

Amíg a piskóta hűl, addig befejezzük a krémet. Egy tálban összekeverjük a porcukrot és a puha vajat (én mikroban szoktam megpuhítani, és akkor már, hogy minél kevesebbet kelljen mosogatni, egy nagyobb üvegtálban teszem ezt, utána hozzáadva a porcukrot).  Habosra keverjük, ami elvileg legalább 10 perc robotgéppel, de én ennyit még sosem bírtam ki. Mindenesetre JÓL felhabosítjuk, majd fokozatosan hozzákeverjük a fehércsokis krémet.

Ha a piskóta lap már teljesen kihűlt, akkor kihengergetjük, és megkenjük a krém kb. felével, lehet picit több. És itt jön a marcipános rész, amelyet csak én találtam ki, mert nekem sosem elég a finomságokból, és egyszer mikor készítettem a tekercset épp volt itthon és én úgy döntöttem, hogy jóból nem árt meg a sok. A marcipánt porcukorral szép vékonyra nyújtom (a porcukor itt ugyanazt a célt szolgálja, mint a tésztanyújtásnál a liszt) és ráhelyezem a csokis rétegre. Óvatosan felhengergetem, hogy ne jöjjön ki belőle az összes töltelék. Ekkor szoktam egy szép hosszúkás tálra tenni a tekercset, amin majd tálalom is. Aztán megkenem a maradák krémmel, itt már lehet művészkedni, hogy simára, vagy borzasra, hogy még megszórjuk kókuszreszelékkel, manduladarabkákkal, vagy épp ráreszelünk fehér és/vagy barna csokit. Ez nálam mindig spontán dől el és imádom ezt az egész díszítgetésdit. Másik felem szerint ilyenkor boldogág ül ki az arcomra (:

És a legjobb az egészben, hogy a süti inverze – kakaó nélküli tészta, barna csokival – is ugyanolyan finom!

Eredeti recept: Mary Berry – Torták, sütemények, csemegék

Már napok óta nézegettem Ízbolygó receptjét, amelyet Ő nagyon előkelően Bûche de Noël másként (almával, karamellel) névvel illetett – hát az a fotó valami annyira györnyörű volt, hogy tudtam, ilyet nekem ennem muszáj.

Aztán pár vasárnappal ezelőtt egy békés téli délutánon éreztem, hogy eljött az idő. Gyorsan átgondoltam, hogy minden kellék meg van-e hozzá, de szerencsére elég egyszerű alapanyagokat kíván eme recept (najó, mint időközben kiderült csillagánizsom mégsem maradt karárcsonyról így egy kis szegfűszeg és fahéj került bele), így egyszerűen nekiálltam, és elkészítettem. Alig vártam, hogy beleharaphassak (:

A krém először nem akart megkeményedni de én nem bírtam kivárni, így kicsit malackodtam a piskótatekercs összeállítása közben. Aztán picit feltekertem a hűtőben a hűtést (foggalmam sincs hogy mondják ezt igazából) és mikor kivettem tökéletes állaga lett.

Bár csak hármasban voltunk, a fele elfogyott még aznap este csak úgy vacsi utáni desszertként.

Ez a recept Balázs (idén lesz 8 éves) kreációja. Múlt vasárnap vendégeket vártunk, és megkérdeztem van-e kedve sütni velem. Balázs kiskora (tudom, de mégkisebb kora) óta szeret sütni, leginkább saját recept alapján. Első alkalommal – bár tudtam, hogy az anyukájával gyakran sütnek – kissé tartottam az eredménytől, és a fejemben már megvolt a kiegészítő desszert receptje, és meg kell mondjam leesett az állam mikor egy nemcsak ehető, hanem kifejezetten finom süti lett a végeredmény.

Közös sütéseink a következőképpen néznek ki: mindketten kötényt öltünk magunkra, Balázs kihoz egy széket a konyhába, hogy kényelmesen felérje a pultot, elé teszek egy tálat, és elkezdi mondani, hogy mit kér, és abból mennyit tesz bele a sütibe (közben kvázi diktálja a receptet). Időnként megkérdem nem kér-e ezt vagy azt, nem gondolja-e, hogy esetleg picit több cukrot tehetnénk bele mivel barnacukrot használunk fehér helyett, stb.,  ilyenkor mindig meggondolja a felvetésem, és úgy hozza meg a döntést – én egyértelműen és kizárólag a kukta szerepében tündöklöm. Amikor elkészült a tészta, csak ekkor kerül az én kezembe, én belesimítom a tepsibe, beleteszem a sütőbe, és beállítom a kért hőfokot. Balázs állítja be a sütési időt, és minden csipogás után megszurkálja a sütit egy fogpiszkálóval, míg kész nem lesz.

Legutóbbi műve (természetesen a fotót is a főszakács készítette):

És a recept, ahogy a főszakács diktálta:

10 teáskanál étkakaó
5 evőkanál liszt
10 teáskanál barnacukor

Amint összekeverted a lisztet a cukorral, öntsd össze a kakaóval. Amint összekeverted, rakd félre, majd egy mozsárban őrölj zabpelyhet: egy felnőttmaréknyit (ezen a ponton elém tolta a mozsarat, hiszen a jelenlévők között nekem volt felnőtt méretű kezem – én persze földhozragadt felnőttként először nem értettem, miért nem rak bele két gyerekmaréknyit, de a nézéséből láttam, hogy teljesen rossz track-en vagyok és gyorsan engedelmeskedtem). Önts hozzá 200 ml vizet. Adj hozzá pár csepp mandula, citrom és narancs aromát. Kevered össze. Majd térjünk vissza a száraz összetevőkhöz. Fogj egy egész banánt, törd össze villával (ezt most kivételesen én csináltam mivel ez idő alatt ő bemajszolt egy másik egész banánt) és keverd a száraz összetevőkhöz. Egy egész zacskó vaníliáscukorral szórd meg. Keverd össze, majd öntsd össze a kettőt. Jól keverjük össze.

Házi eperlekvárral kínáltuk, nem sok maradt belőle.