Túl vagyunk egy három napos lázon, pöttyöstül, de manócska még nincs a helyzet magaslatán. Az utóbbi napokban eszméletlen hisztis, kézben és cicin szeretne lenni egész nap. Van egy új vigyora és egy nagyon szenvedő arca is.
Most értünk el oda, hogy mindent szeretne enni amit mi. Mindenképp, különben szörnyű sorsú gyereknek érzi magát és nagyon tud szenvedni. Megkóstolta a tejfölt, a zsemlét (gőzgombócot ettünk, és ez volt a gyerekbarát változat), evett már házilekváros croissant-t. Tegnap a tesója csinált neki vegán brownie-t karobporral, majszolja lelkesen.
Néha, ha elfelejtkezik magáról tesz 1-1 lépést egyedül, de amúgy egy óvatos duhaj, ha egyedül közlekedik a bútorok, falak mentén, mindig gondosan végigtapogatja a következő kapaszkodási pontot, biztos, ami biztos. És most jött rá, hogy mászni is lehet, bár még többnyire kúszik, de pl. a küszöbnél mindig négykézlábra áll. Viszont ma először nem kúszva jött utánam a wc-re, hanem felállt és végigkapaszkodott a fal mentén, majd kinyitotta az ajtót és bevigyorgott (: hát eléggé egy cukimanó.
