Cookiemonster

Ez a recept Balázs (idén lesz 8 éves) kreációja. Múlt vasárnap vendégeket vártunk, és megkérdeztem van-e kedve sütni velem. Balázs kiskora (tudom, de mégkisebb kora) óta szeret sütni, leginkább saját recept alapján. Első alkalommal – bár tudtam, hogy az anyukájával gyakran sütnek – kissé tartottam az eredménytől, és a fejemben már megvolt a kiegészítő desszert receptje, és meg kell mondjam leesett az állam mikor egy nemcsak ehető, hanem kifejezetten finom süti lett a végeredmény.

Közös sütéseink a következőképpen néznek ki: mindketten kötényt öltünk magunkra, Balázs kihoz egy széket a konyhába, hogy kényelmesen felérje a pultot, elé teszek egy tálat, és elkezdi mondani, hogy mit kér, és abból mennyit tesz bele a sütibe (közben kvázi diktálja a receptet). Időnként megkérdem nem kér-e ezt vagy azt, nem gondolja-e, hogy esetleg picit több cukrot tehetnénk bele mivel barnacukrot használunk fehér helyett, stb.,  ilyenkor mindig meggondolja a felvetésem, és úgy hozza meg a döntést – én egyértelműen és kizárólag a kukta szerepében tündöklöm. Amikor elkészült a tészta, csak ekkor kerül az én kezembe, én belesimítom a tepsibe, beleteszem a sütőbe, és beállítom a kért hőfokot. Balázs állítja be a sütési időt, és minden csipogás után megszurkálja a sütit egy fogpiszkálóval, míg kész nem lesz.

Legutóbbi műve (természetesen a fotót is a főszakács készítette):

És a recept, ahogy a főszakács diktálta:

10 teáskanál étkakaó
5 evőkanál liszt
10 teáskanál barnacukor

Amint összekeverted a lisztet a cukorral, öntsd össze a kakaóval. Amint összekeverted, rakd félre, majd egy mozsárban őrölj zabpelyhet: egy felnőttmaréknyit (ezen a ponton elém tolta a mozsarat, hiszen a jelenlévők között nekem volt felnőtt méretű kezem – én persze földhozragadt felnőttként először nem értettem, miért nem rak bele két gyerekmaréknyit, de a nézéséből láttam, hogy teljesen rossz track-en vagyok és gyorsan engedelmeskedtem). Önts hozzá 200 ml vizet. Adj hozzá pár csepp mandula, citrom és narancs aromát. Kevered össze. Majd térjünk vissza a száraz összetevőkhöz. Fogj egy egész banánt, törd össze villával (ezt most kivételesen én csináltam mivel ez idő alatt ő bemajszolt egy másik egész banánt) és keverd a száraz összetevőkhöz. Egy egész zacskó vaníliáscukorral szórd meg. Keverd össze, majd öntsd össze a kettőt. Jól keverjük össze.

Házi eperlekvárral kínáltuk, nem sok maradt belőle.

Karácsonykor nálunk több családi felállásban is együtt ünneplünk, 24-26 között. Mivel elég nagy a népsűrűség egy-egy ilyen ünnepen – 9 és 18 között mozog a résztvevők létszáma – így általában mindenki vállal valamit a közös menüből.

Idén én vállaltam a desszertfelhozatalt, miszerint:

Egyrészt, a néhány posttal ezelőtt beharangozott moszkauer:

Kihívás volt a valószínűleg túl hígra sikeredett állaga miatt, de megküzdöttünk vele – ezt másik felem anyukájával készítettük – és az íze valami eszméletlen finom volt, mondhatnám úgyis, tökéletes.

Másodszor, készült a szokásos linzertésztából karácsonyi kiadás, melynek formáját mézeskalács-szaggatóval alakítottam, és miután csokival megkentem, meghintettem arany és ezüst színű golyócskákkal:

Ennek a sütinek csináltam meg a vegán változatát cukkencs unokaöcsém, Mihi kedvéért:

Harmadsorban, idén házi szaloncukor készítésébe is belevágtam, egy barátnős bonbon készítős este keretében. Az alábbi csokis fonomságok készültek turbó művészkedésünk keretében:

Marcipános szaloncukor, mely formájában még úgyérzem van hova fejlődnőm, ellenben így elsőre is nagyon finomra sikeredett, kisfiunk Balázs – aki nem szereti a csokit… – befalt belőle naponta egy pár darabot. Annak érdekében, hogy maradjon a fán dekoráció, meg kellett tanítanom neki a csak a cukrot esszük ki, a csomagolopapírját szépen visszahajtogatjuk trükköt.

Gyömbéres trüffel, ez, mivel a DM-ek idén karácsony környékén kivoltak fosztva sima biocsokiilag, így narancs ízesítésű csokoládéból készült, és, hát mit mondjak, nem vált hátrányára.

Mascarponés bonbon, amelyről útközben derült ki, hogy nemám csak összegyúrjuk, hanem van neki tölteléke és külső rétege, és itt majdnem vissza is rettentem, de végül nem volt olyan bonyolult, ellenben olyan gyönyörű lett és egészen elképesztően finom.

Íme a végeredmény:

És végül, de nem utolsósorban, mivel véleményem szerint beigli nélkül nincs karácsony, így természetesen ez is készült, ezúttal két felvonásban. Az első adag m.f. anyukájával, ahogyan tavaly is. Azonban, habár 8 rudat gyártottunk, hogy mindenkinek jusson, hazatértem után nagyon hamar realizáltam, hogy sáskahad méretű családomnak a rájuk jutó mennyiség még kóstolóként sem süthető el. Usgyi hát, másnap nekiálltam mégegy adagot legyártani. Najó, azért nem ment ez ilyen simán, Prüntyivel a hasamban és sok-sok tevékeny nappal a hátam mögött nemigen tudtam elképzelni, hogy én nekiállok tésztát dagasztani – ez igenis kemény munka valljuk be, ha amolyan igazából csinálja az ember. Viszont beugrott, hogy valahol olvastam, hogy kenyérsütővel is ér a dagasztás részét elvégezni, és annak teljes tudatában, hogy ez nem ugyanaz, egyértelműen éreztem, hogy idén ez az én utam. Ígyhát elkészültek ők, első, egyedül készített beiglieim:

És ennek köszönhetően, idén m.f. elégedetten nyugtázta, hogy végre, annyi év után, újra beiglimérgezésünk lett (:

Nálunk nem csak a gyermekeknek jön a télapó, hanem a gyermekeknek számító felnőttekkel is bőkezű, sőt, a felnőtt felnőtteknek is azért hoz valamicskét.

Idén arra gondoltam, hogy másik felemnek valami házisütésű nyalánkságot is csempészek az édességek közé. Mostanában úgyis hanyagolva érezte magát mert névre szólóan nem készültek neki sütik és mert így személyesebbnek is érzem. Mivel imádja a puszedlit ezért úgy döntöttem, hogy ezt is kipróbálom.

Hosszas keresgélés után – így egyre nagyobbodó hassal, munka mellett későn hazaérősen nem éreztem magam késznek arra, hogy egy bonyolultabb receptnek nekiálljak valamelyik éjszaka – találtam egy nagyon egyszerű és ezért rendkívül szimpatikus receptet, melynél még azis meg volt említve, hogy csokiimádóknak lehet a mázba kakaóport keverni, így úgy éreztem a tökéletes receptre leltem.

Ezúton is hálával gondolok Sütis Nénére eme csodálatos recept kapcsán: http://sutisnene.blogspot.com/2007/12/des-puha-puszik-ki-ne-szeretn-d.html

És egy felfedezés, melyet így 34 évesen egy kismama újság jóvoltából tettem: egy tortarecephez kapcsolódóan azt ajánlották, hogy készsítsük el több lépésben: egyik nap a mázát, másik nap a töltelékét, stb. Micsoda ötlet! Úgyhogy puszedlivel így is tettem: első éjszaka összegyúrtam a tésztát, mádosik éjszaka megformáztam és kisütöttem a puszedliket, harmadik nap pedig – ekkor otthonról dolgoztam így szokatlan módon napközben sikerült ezt a fázist kiviteleznem – bekevertem a mázat és megmártóztattam a kis édes pogácsáimat benne.

A visszajelzések alapján örömet okoztam vele (: